Gileád

Halmosi Sándor ritkán szóló költ?, de kevés szavának súlyos a fedezete. A tömörítés mestere: verseinek tiszta szövege mögött trilógiányi történetek, megszenvedett sors-tragédiák szoronganak. Ezek a súlyok azonban nem húzzák le a földre, nem is nehezednek rá. Szabadon repülnek ezek a versek, de nem úgy, mint az énekesmadarak, hanem úgy, mint az interkontinentális repül?gépek, hasznos terhet visznek egy, hál'isten még távoli célállomásra.

A tárgyakkal, tájakkal, kertekkel, borokkal, s persze els?sorban emberekkel benépesített világ-rakomány címzettjei mi vagyunk: a mai és holnapi befogadók, Halmosi Sándor régi és (remélem, szaporodó számú) új hívei.