Darvasi, László

Darvasi László (álnevei: Szív Ernő, Eric Moussambani) (Törökszentmiklós, 1962. október 17. -) költő, író, újságíró, szerkesztő. Darvasi László 1962. október 17-én született Törökszentmiklóson. 1986-ban diplomázott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1989-től a Délmagyarország kulturális rovatának munkatársa volt. 1990-1998 között a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője volt. 1993-ban az Élet és Irodalom főmunkatársa lett.

• Horger Antal Párizsban (1991)
• A portugálok (1992)
• A veinhageni rózsabokrok (1993)
• A vonal alatt (1994) (Szív Ernő álnéven)
• A Borgognoni-féle szomorúság – rövid történetek (1994)
• Vizsálat a rózsák ügyében (1994)
• A Kleofás-képregény (1995)
• Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (1997) (Szív Ernő álnéven)
• Szerelmem, Dumumba elvtársnő – magyar novellák (1998)
• A könnymutatványosok legendája (1999)
• Szerezni egy nőt – háborús novellák (2000)
• A lojangi kutyavadászok – kínai novellák (2002)
• Szabadság-hegy -dráma (2006) 
• Virágzabálók (2009)

• Kritikusunk szerint 2009 legjobb regénye a Virágzabálók, amely a szerelmi hálókról, virágokról, Szegedről és a Tiszáról szól. És még ennél sokkal többről.

  1848 nemcsak nemzetünk, hanem saját identitásunknak is része, ahogy tanulunk róla, úgy alakítjuk 48 általános képét. Közben valójában egészen keveset tudunk róla, ahogy Kossuth Lajosról is, akinek szegedi beszéde után emberek haltak meg.

  Darvasi László Virágzabálók című regénye nyerte a három millió forinttal járó Rotary Irodalmi Díjat.

   Virágzabálók” (Darvasi László) Darvasi igazi, klasszikus értelemben vett „nagyragényt” írt, s ez nem csak a 672 oldalas terjedelem miatt igaz, hanem Pelsőczy Klára és a két testvér, Imre és Péter, valamint féltestvérük, Ádám bonyolult szerelmi történetüket illetően is, amely még a 19. század 30-as éveiben kezdődik, s a szabadságharc alatti és utáni Szegeden teljesedik ki. A Virágzabálók történelmi regény, de nem a szó megszokott értelmében. Darvasi László vérbeli prózaíró, gazdag mesélő, kifogyhatatlanul bugyognak belőle a történetek, egyik a másikba tekeredve, mint az indák és liánok. A regény kivételesen varázslatos jellegét leginkább mágikus realizmusa adja.