Gegenwart

A Jelenkor Pécsett szerkesztett, országos terjesztés? irodalmi és m?vészeti folyóirat, mely jelent?s pécsi lapokat tudhat el?djének. Az 1930-as években jórészt az Erzsébet Tudományegyetem ösztönz? hatásának és a Janus Pannonius Társaság m?ködésének köszönhet?en a szervezett irodalmi élet is meger?södött a városban: 1941-ben indult a Sorsunk cím? folyóirat Várkonyi Nándor szerkesztésében, Weöres Sándor, Csorba Gy?z? és mások közrem?ködésével. A Sorsunk 1948-ig létezett, amikor is a politikai fordulat következtében a m?ködése ellehetetlenült. 1948-ban néhány lapszámmal jelentkezett a Katkó István szerkesztette Dunántúl, majd hamarosan, ismét csak Dunántúl néven, Szántó Tibor szerkesztésében újabb folyóirat jelent meg Pécsett, amely 1956 végéig m?ködött.

A Jelenkor els? száma 1958 októberében látott napvilágot, s már 1960 és 1964 között (Tüskés Tibor szerkesztésében) az egyik legjobb magyar irodalmi lapnak tartotta a kulturális közvélemény. Olyan szerz?k verseit közölte, mint Áprily Lajos, Bertók László, Csorba Gy?z?, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Kassák Lajos, Keresztury Dezs?, Somlyó György, Tandori Dezs?, Vas István és Weöres Sándor. A prózarovatban mások mellett Déry Tibor, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Örkény István, Szabó Magda írásaival találkozhatott az olvasó. Egyéb m?fajokban munkatársa volt a folyóiratnak Kodolányi Jánostól Konrád Györgyig, Várkonyi Nándortól Pilinszky Jánosig a magyar irodalom számos kiválósága. Nemcsak szerz?je, de szerkeszt?je is volt a lapnak Bertha Bulcsu, Lázár Ervin, Pákolitz István, f?munkatársa Csorba Gy?z?, majd az ? halála után Bertók László.

A hetvenes évekt?l a Jelenkor -- Szederkényi Ervin f?szerkeszt?, majd egy id?ben Parti Nagy Lajos és Csordás Gábor szerkeszt?i munkája nyomán -- még inkább a hazai irodalmi élet meghatározó orgánumává vált, így a hetvenes-nyolcvanas években f?képp itt közölték írásaikat az ún. "új próza" képvisel?i, Esterházy Péter és Nádas Péter. Az ? recepciójuk, melyet els?sorban Balassa Péter neve fémjelez, nem kis mértékben szintén a Jelenkor hasábjain zajlott.

A Jelenkor a rendszerváltás után -- a cenzúra megsz?nése és a folyóiratok számának megsokszorozódása közepette -- is képes volt meg?rizni szakmai presztízsét, amelynek alapja a minden egyéb szempontot figyelmen kívül hagyó, az irodalmi értékre, min?ségre törekv? szerkeszt?i hagyomány. Ugyanakkor a korábbiaknál jóval több irodalmi, kulturális eseményt szerveztünk meg Pécsett, s a lap nemzetközi kapcsolatai is jelent?sen kib?vültek az utóbbi egy-két évben, az országhatárokon kívül is ismertté, elismertté téve a város, a régió kulturális életét. A Jelenkort f?szerkeszt?ként Ágoston Zoltán jegyzi, mellette Nagy Boglárka és Keresztesi József szerkeszti a lapot. A Jelenkor f?munkatársa Bertók László, szerkeszt?bizottságát pedig Balla Zsófia, Csuhai István, Parti Nagy Lajos, Takáts József, Thomka Beáta és Tolnai Ottó alkotja.

A folyóirat szerkezete általában három blokkra tagolódik: a szépirodalmi, a tanulmány- és a kritikarovatra. A szépirodalmi rovatra jellemz?, hogy a lap régi, neves szerz?i mellett rendszeresen igyekszünk közölni pályakezd?ket is. A tanulmány- és a kritikarovat nagy mértékben támaszkodik a pécsi egyetem oktatóinak és hallgatóinak a munkájára. A kritikarovat újabban ismét két részre oszlik: a hagyományos, nagyobb terjedelm?, nemegyszer tanulmány jelleg? bírálatok mellett újraindítottuk a kisrecenziók rovatát is, amely a gyorsabb, naprakészebb tájékozódást segíti el? az egyre nagyobb számban megjelen? könyvtermésben.

A lap gyakran állít össze tematikus számokat vagy blokkokat, amivel igyekszik átfogó, komplex anyagot adni az olvasó kezébe. Ezeket az összeállításokat az olvasók szívesen fogadják, az elmúlt évben különösen a Mészöly Miklós életm?vével foglalkozó, illetve a hatvanéves Nádas Pétert köszönt? számainkra irányult megkülönböztetett figyelem. A júniusi lapszám 2001 óta tematikus színházi szám, mely a Pécsi Országos Színházi Találkozóhoz kapcsolódik. Gyakoriak a Pécs szellemi hagyományaival, m?vel?déstörténetével kapcsolatos összeállítások is: ilyen volt például a 2001 novemberi szám, amely a világörökség részévé nyilvánított pécsi ókeresztény m?emlékekkel foglalkozott, s amely példátlan módon mind egy szálig elfogyott.