Kertész, Imre

14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948-1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-t?l 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és m?fordító. Jelenleg Berlinben és Budapesten él.

Els? regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, több évi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert el?bb külföldön aratott a m?, itthon csak a rendszerváltás után, de f?ként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény f?h?se egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörny? tapasztalatai érleltek feln?tté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszer?, már-már dokumentarista stílusa a holocaust újszer? irodalmi megközelítését tette lehet?vé. A regényt Koltai Lajos operat?r-rendez? ültette át filmre.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az els? regényre. Kés?bbi m?veiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

M?veit több nyelvre lefordították. ? maga németb?l fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Ludwig Wittgenstein m?veit ültette át magyar nyelvre.

Sorstalanság (1975)

Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)

A nyomkeres? (1977)

Detektívtörténet (1977)

A kudarc (1988)

Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)

Gályanapló (1992)

Jegyz?könyv (1993)

A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)

Valaki más: a változás krónikája (1997)

A gondolatnyi csend, amíg a kivégz?osztag újratölt (1998)

A szám?zött nyelv (2001)

Felszámolás (2003)

K. dosszié (2006)

2002-ben Kertész Imre kapta meg els? magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Füst Milán-díj (1983)

Aszu-díj (1989)

József Attila-díj (1989)

Örley-díj (1990)

Az Év Könyve jutalom (1990)

Soros-életm?díj (1992)

Brandenburgi Irodalmi Díj (1995)

Márai-díj (1996)

Kossuth-díj (1997)

1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, els?sorban a Sorstalanságért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia f?díját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour la Mérite), amely a m?vészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.

Budapest díszpolgára (2002)