Tamás, Gáspár Miklós

Tamás Gáspár Miklós (TGM) (Kolozsvár, 1948. november 28. – ) magyar filozófus, közíró.

Életpályája [szerkesztés]

Bretter György tanítványa volt. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig újságíró volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ez után az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított. A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. Az SZDSZ jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 1995-ben a Soros Alapítvány alkotói díját kapta. 2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) kapta „kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként”.

Filozófiája [szerkesztés]

TGM politikai filozófiájáról szólva figyelemre méltó annak változékonysága. Fiatalkori művei még a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket fejt ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[1] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodik a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátlagos „marxizmus” kezdi jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánul meg.

Újabban megint áttért antikommunizmusra, és a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszél[2], annak ellenére hogy nemrég még a kommunista társadalmat a proletáriátus legnagyobb vágyának tekintette.Bár a Ceauşescu-rendszert nemrég még fasisztoid szociálnacionalizmusnak tekintette[3], újabban megváltozott a véleménye, és a Ceauşescu-rendszert kommunista társadalomnak tekinti[2].

Művei [szerkesztés]

* A teória esélyei. Esszék, bírálatok (Kriterion, 1975)

* A szem és a kéz (AB Független (szamizdat), 1983)

* Idola Tribus (Dialogues Européens (Paris), 1989)

* Másvilág. Politikai esszék (Új Mandátum, 1994)

* Törzsi fogalmak I-II.(Atlantisz, 1999) (Az Idola Tribus bővített változata)

* A helyzet. Szatirikus röpirat (Élet és Irodalom, 2002)

* számtalan újságcikk

Hivatkozások [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

1. ^ Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.

2. ^ a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – A Transindex interjúja Tamás Gáspár Miklóssal

3. ^ Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Filozófiaportál Filozófiaportál

* Néhány írása

* Konzervatív korszakáról lásd: LuciFeri és Elégia a baloldalról, In: Lengyel László: Korunkba zárva. (Pénzügykutató, 1994), 43–76. o.

* Az ATTAC Magyarország honlapja

Quelle: Wikipedia

G. M. Tamás, geboren am 28. November 1948 in Klausenburg (Cluj-Napoca/Kolozsvár) ungarischer Philosoph und Publizist. An der Klausenburger Babeş-Bolyai-Universität schloss er 1972 sein Philosophiestudium ab. Seid 1972 war er Redakteur einer Literaturzeitschrift, seit 1974 dürfte G.M.T. häufig nichts veröffentlichen und arbei-tete als Korrektor. 1978 emigrierte er nach Ungarn. 1980 unterrichtete er Philosophiegeschichte an der Kunstfa-kultät der Eötvös Lorand Universität, aber verlor diese Stelle aufgrund seiner oppositionellen Haltung. In Ungarn stand G.M. Tamás (seit Entlassung 1981) unter totalem Berufsverbot, das Telefon wurde konfisziert. Ab 1989 war er an der Juristischen Fakultät Philosophiedozent Er war einer der bekanntesten Oppositionellen in der Zeit János Kádárs. Er gründet gemeinsam mit Árpád Göncz die Liberale Partei (SZDSZ) und kam 1989 ins Parla-ment. Von 1988 bis 1990 war er Generalsekretär der SZDSZ, zwischen 1992 bis 1994 war er Vorsitzender des Landesausschusses. Von 1990 bis 1994 war er Abgeordneter zum Nationalrat und von 1990 bis 1995 Direktor des Philosophischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 1995 bekam er von der Soros-Stiftung den Kreativ-Preis. 2000 trat er aus der SZDSZ aus. Seit 2002 ist er Vizepräsident von ATTAC Ungarn. Die Vielseitigkeit der politischen Philosophie Tamás´ ist beeindruckend. Seine Jugendwerke sind noch von der Phänomenologie beeinflußt. In der zweiten Hälfte der achtziger Jahre hatte er liberale, während und nach der Wende konvervativ-liberale Ansichten. Berühmt ist aus dieser Zeit sein Artikel „Abschied von der Linken“. Ein spezieller Marxismus charakterisiert ihn kontinuierlich in den 2000-er Jahren, der sich in einer schonungslosen linken Kritik des Kapitalismus zeigt, ähnlich wie seine damalige Kritik am Staatskapitalismus des Ostblocks. Später war er Gastprofessor inYale für ein Semester2003, vorher aber schon Gastprofessor in Oxford (Colum-bia), Fellow am Institut der Wissenschaften vom Menschen in Wien, am Woodrow Wilson Center in Chicago, am Wissenschaftskolleg zu Berlin, in Georgetown, in Yale an der New School etc. Jetzt ist er wissenschaftlicher Mitarbeiter am Institut für philosophische Forschung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften in Buda-pest und Gastprofessor an der Central European University, Budapest. DieWerke sind in 13 Sprachen übersetzt. Werke: A teória esélyei. Esszék, bírálatok [Die Chancen der Theorie] (Kriterion, Bukarest/Klausenburg1975), Descartes a módszerről [Descartes über die Methode] (Kriterion, Bukarest/Klausenburg 1977), A szem és a kéz [Das Auge und die Hand] (AB Független (samisdat),1983), Idola Tribus (Dialogues Européens (Paris), 1989), Másvilág. [Jenseits] Politikai esszék (Új Mandátum, 1994), Törzsi fogalmak [Stammeskonzepte] I-II.(Atlantisz, 1999) (eine erweiterte Ausgabe Az Idola Tribus), A helyzet. [Die Situation] Ein satirisches Pamphlet (Élet és Irodalom, 2002) sowie zahlreiche Artikel