Àmos, Imre

1907. dec. 7. Nagykálló- 1944. vége, Ohrdruf

fest?m?vész, grafikus

Eredeti neve Ungár Imre

Fest?. 1927-t?l 1929-ig a budapesti m?egyetemen, 1929-35-ben a Képz?m?vészeti F?iskolán tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki el?ször a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dícsér? elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével els? díjat nyert. 1935-ben feleségével, Anna Margittal együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képz?m?vészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává. Ett?l kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott.

1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-t?l 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a keleti harctéren. 1944 nyarán Németországba hurcolták, feltehet?en szászországi táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Gy?rben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képvisel?je. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepét?l Chagall hatására az álomszer?, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol, Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeirôl (Sötét id?k sorozat, Menekül?, Háború stb.).