Európa Könyvkiadó

2005 A megtalált időbel (Nap kiadó)

A verseskötet darabjai lírai fejl?désregénnyé állnak össze. Egy ember elmondja az életét gyerekkorától kezdve az öregkorig, az emlék nélküli kezdetektől a naiv világra csodálkozáson át a bölcs nagyapa-szerepig. Különböző emlékfoszlányok bomlanak ki az egyes versekben. El?bb a gyerekkor emlékei: a napozó, messziről jött pesti asszony, akit a kisfiú megles (Napimádó), a kaszálás közben megugrasztott kisnyúl (Kisnyúl), a tiltott disznóvágás az ötvenes években (Feketevágás). A második ciklusban a feln?ttkor képei: a vizsgától való félelem (Érettségi), a halott „hullasárga szederjes lila” katona 1956-ban (Halott), a pesti megtelepedés (Beavatás). Végül az öregkor élményei: a nagyváros villamosmegállójában felidézett távoli nagytörténelem (Megállóban), az unokák által újraélt kisgyerekkor (Gyerekjáték), a családi temet? (Szül?i sírnál). Az emlékek felidézése során magának az emlékezés folyamatának a rekonstrukciója fogalmazódik meg. Az Ámulat cím? nyitóversben a megérkezésre, a születésre vonatkozik, de áttételesen az emlékezésre is áll ez a meghatározás: „hisz ezt a szemfényvesztést én vezénylem, / én hiszem el, én vagyok olyan boldog / virágzásától, nem a mályvabokrok”. A versek formája a XX. századi magyar költészet klasszikus alakjának, Szabó L?rincnek a Tücsökzene cím? korszakos m?vét idézi: 18 soros, jambikus lüktetés?, ám a mintához képest kevésbé, leginkább csak a versvégeken rímes, nagyrészt rímtelen darabokból áll az egész kötet. (72 oldal)

„Ágh István az emlékezés verseivel a tudat olyan tartományát térképezi fel, ahol el?tte kevesen jártak.”
Ferencz Gy?z?, Népszabadság

„Ágh István kötetének … f? erényét a részletek adják. Versei úgy sorakoznak a kötetben, mint egy kiállítás képei: zsánerképek, a részletek fülnek és szemnek kedves zsánersorok.”
V.A.S., Magyar Nemzet