Der Kerkergeruch

Bodor Ádám:

A börtön szaga

Bodor Ádám interjúkötetét, A bört

ön szagát tavaly Szilágyi István Holl

óidõ címû regényével az „Év könyv

ének” választották. A beszélgetés

eredetileg Balla Zsófia A hold másik

arca címû mûsorának részeként a

Bartók Rádióban hangzott el. A kolozsv

ári költõnõ határon túli kortársait,

nemritkán barátait – így Bodor

Ádámot – szólaltatta meg. A könyv

mûfaját tekintve ugyan interjú, de

nem csupán lejegyzett kérdések és

válaszok összessége. Bodor a beszélget

ést végsõ formába öntötte, válaszait

az írott forma kritériumainak

megfelelõen fogalmazta át, és mint

író esztétikai igénnyel megszerkesztett,

poétikai-irodalmi megoldásokkal

teli egységes szöveget alkotott.

Balla Zsófia kérdései a Trianon

utáni Erdélyre, a mai Magyarország

helyzetére, az írói pálya kezdeteire, s

az egyénileg meghatározott írói folyamatra

vonatkoznak – a legfontosabb

témákon, a börtönélményeken

és az ötvenes évek Kolozsvárján túl.

Bodor Ádám megvallja: „Akkoriban

nekem nagyon kellett valami,

ami túlélési ösztöneimet igazolja és

táplálja, ennek eredményeként jelentkezett

a fikció, mintegy párhuzamosan

a valós élményeimmel. Mert

azért a becsvágy, az íráshoz nélkülözhetetlen

mûvészi látásmód mellett

nem árt, ha az emberrel történik is

valami. Velem pedig történt.”

Édesapja a háború után politikai

okok miatt vesztette el banktisztvisel

õi állását, vagyonát, és börtönbe

került. Tizenhét évesen Bodor Ádá-

mot is letartóztatták, a gimnazista

társaival terjesztett rendszerellenes

röpcédulák miatt. Három évre ítélt

ék, kettõt le is töltött a hírhedt sza-

58 Recenzió

mosújvári Martinuzzi-várban. Ha

„nem ismerem meg a nélkülözést és

hányattatást, jóval kevesebbet tudok

meg a világról és nem utolsósorban

önmagamról is. Így viszont váratlanul

szélsõséges helyzetben, a társadalmi

lét peremén találtam magam,

ahol egy egészen másféle eszmélés

várt rám, csöppet sem biztató távlatokkal.

”

A szabadulás után – amilyen kicsinyes

ügy miatt került börtönbe,

olyan nevetséges ürüggyel engedik

szabadon – mint lelkész, majd levélt

áros dolgozott, hogy megélhetési

nehézségei miatt végül is egy másol

ó-fordító irodában kössön ki. A raboskod

ás kettõs, egymással ellenté-

tes következménnyel járt: egyrészrõl

megbélyegezést követõ egzisztenci-

ális problémákat okozott, másfelõl

egy új közösséghez kötötte, a rendszernek

hátat fordító erdélyi magyar

írók és költõk köréhez. Ahhoz a kö-

zösséghez, ahol a kívülállók szabads

ága és egyben kirekesztettsége

nyújtja az összetartozás érzését.

Erõt az alkotni vágyáshoz, a kettõs

életformához, melyben elengedhetetlen

a humor és az irónia, mégis

mindez hozzáállásukban, világké-

pükben sohasem jelenhet meg tiszt

án, naivan, hanem csak groteszk, a

keserûség okozta torz formában.

„A mi tájainkon féktelenül és nagyon

rossz italokat vedelt a nép, már

ebben is különbözik ez a stílus az

italozás kulturáltabb formáitól. Ez a

szokás is kelet-európai attitûd, az elesetts

ég bélyegét viseli. Mifelénk ez

az elszánt, konok italozás valóságos

cselekvési program, modell, talán

maga a kibontakozás, és mint a tiltakoz

ás, lázadás és bosszúállás burkolt

formája, ívelõ éteri híd az önmegval

ósítás felé. […] Ami ezen a tájon

történik, az egyszerûen a megvert,

kiszolgáltatott, seggberúgott ember

mindennapos vedelésének egyhang

ú krónikája.”

Bodor Ádám válaszai kisebb

regényrészleteknek is felfoghatók,

amelyek egymásba kapcsolódva rajzolj

ák fel az életpályát. Mentesek a

nyers, durva erõtõl, bosszútól, mégis

teret nyitnak a visszamaradt, már

lecsitult indulatnak, hogy helyette

egy kissé ironikus, néhol kesernyés

szájízt adjanak az emlékek elbeszélõ-

jének. A könyv – mint Bodor prózá-

ja általában – tárgyilagos, tömör,

gyakran érzelemmentes, mégis „a

közöny és a szenvtelenség burka alól

áttetszenek az érzelmek, vonzódá-

sok mágneses erõvonalai”.

Az identitástudat, a hovatartoz

ás kérdése állandó és megoldhatatlannak

tûnõ problémává szilárdul.

Bodor ugyanis egyaránt tartozik Erd

ély kulturálisan sokszínû világá-

hoz, a romániai diktatúra alatt szervez

õdõ írók köréhez és a Magyarorsz

ágra menekültek közösségéhez.

Ezek a közösségek körkörösen egym

ásba csapnak át, a valamelyikbe

tartozás mégis kizárja a többihez val

ó megszakíthatatlan ragaszkodást.

Az otthontalanság érzése állandósul

Recenzió 59

a nyelvi azonosság ellenére szülõ-

földnek mégsem nevezhetõ Magyarorsz

ágon és abban az Erdélyben,

ahol a második világháború után a

polgári élet folyamatosan leépül, a

mikrokörnyezet igénytelensége elhatalmasodik.

A beszélgetés során Erdély és

Magyarország kapcsolata a szokvá-

nyostól eltérõ megvilágítást kap, az

elszakadt országrész mítosszá nõtt

alakja elhalványul. A ma már – né-

hány szélsõséges magyarellenes megnyilv

ánulás ellenére – nyugodt szeg

énységben, de élni hagyott kisebbs

ég korántsem a Magyarországon

bemutatott, gondolt körülmények

között érvényesül. A problémák,

amelyekrõl jobb szeretünk nem tudni,

a románokban szûnni nem akaró

bûntudat és félelem lassan, de folyamatosan

távozásra kényszeríti a magyars

ágot, s félõ, hogy Erdély elnéptelenedik.

„Kelet-Európa reménytelen

szegénysége, igénytelensége,

mint valami lepedék, lassanként bevonja

a történelmi tájat, alóla már

alig-alig villannak elõ annak tiszteletre

méltó relikviái.”

GYUTAI ZSUZSANNA

(Magvetõ Kiadó, Bp., 2001. 1790 Ft)

Quelle: http://www.szepirodalmifigyelo.hu/02-1-015-Bodor_Gyutai.pdf