Tamás Tarján

Tarján Tamás 1949-ben született Budapesten. 1973-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-néprajz szakán. Ekkor kezdett dolgozni a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken, és egészen haláláig tanított ott. 1973 és 1990 között a Látóhatár szerkesztőbizottsági tagja volt. 1991-1998 között az Irodalomtörténet szerkesztőbizottságának tagja volt. 1991-1995 között a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1997-től 10 évig az Iskolakultúra szerkesztőbizottsági tagja volt. Rendszeresen Irodalomtörténészként főleg a kortárs magyar irodalommal, azon belül is a drámával foglalkozott, de amelyek - például Százszorszínház, Szentivánéji Vízkereszt, Prosperónak nincs példánya címmel -önálló kötetekben is megjelentek. Huszonhét kötetet publikált, ebből hetet Reményi József Tamással közösen. Írt kismonográfiákat, jelentetett meg irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket, publikált tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek. Tanulmányai többek között a Fényfüggöny, a Szabadiskola és a Csendestárs című köteteiben jelentek meg.

2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia Tersánszky Józsi Jenő-szakértője, 2001-től pedig Kardos G. György-szakértője is volt.

2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Utolsó kötete A Nyugat égtájai - avagy: Vigasz az irodalomban? címmel 2016-ban jelent meg a Pont Kiadónál. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karának honlapján azt írták:

„Búcsúzni így most még nem tudunk Tőle. Tandori Dezső Körjáró ballada című versének utolsó soraival gondolunk rá, melyeket sokat idézett jellegzetes gesztusaival kísérve. Ezekbe a sorokba most már ő is beköltözött velünk maradva, eltűnőben. Nehéz e sorokat nem az ő hangján, az ő hangsúlyaival hallanunk.”

Ajánlom balladám a körnek,
mely a napot viszi az égen,
mely ha néha kissé legörbed,
csak meg is tágul észrevétlen:
Nagy Közönsége, mi vagyunk,
mondhat-e ennél bárki többet?
Míg tudunk, lemaradozunk:
hol a tűnők tovapörögnek...